A tudatos jelenlét meditáció eredete és növekvő népszerűsége

A tudatos jelenlét gyökerei a buddhista kultúrába nyúlnak vissza. A meditáció, amiket tartok Vipassana vagy másképpen úgynevezett "belátás" meditációk. Az elmúlt negyven évben a buddhizmus 3 ága nyert népszerűséget a nyugati gyakorolók között: a Zen, Tibeti buddhizmus és a Vipassana, ezt az utolsót Theravada buddhizmusnak is nevezik.

A Zen Kinából, Koreából és Japánból ered, a Tibeti Tibetből, melynek vezető alakja őszentsége a Dalai Láma, a Vipassana pedig Délkelet-Ázsiából Thaiföldről, Burmából és Sri Lankáról. Mindegyik szerzetesi hagyományokon alapszik.

Mint a legtöbb vallásban, itt is voltak dogma váltások az évszázadok során. Két fő iskola élte túl a huszonegyedik századot, a Theraveda és a Mahayana. A Zen és a Tibeti buddhizmus a Mahayana tradícióhoz tartozik, a Vipassana pedig a Theravedához.

A Zent leginkább Japánnal és a szűkszavú tanításokkal azonosítják. A Zent sok nyelvben a lazasággal, a nyugalommal kapcsolják össze. A Zenben a fókusz nem a szent iratokon és tanokon van, sokkal fontosabb a meditációs gyakorlat alkalmazása az élet minden pillanatában. A célja a megvilágosodás és a tanítások igazságának megvalósítása direkt belátással, egy "felébredt" tanár vezetésével.

A Tibeti buddhizmust őszentsége a Dalai Láma tanításain keresztül ismerhetjük meg. A Tibeti buddhizmus gyakorlóinak célja, hogy megvilágosodjanak, mások hasznára. A tibeti buddhizmus gyakorlatai a kidolgozott vizualizációk, a vallásos kántálás és a mantra meditációk.

A Vipassanát pedig „tiszta-látásnak” vagy „belátásnak” szokták fordítani. A Vipassana meditáció célja, hogy a gyakorlók mély és transzformatív belátásra és bölcsességre tegyenek szert, hogy „meglássák a dolgokat úgy, ahogy azok vannak”. Ez az út elvezet a szenvedéstől a szabadságig.

És hogy hogyan jutott el a Vipassana a nyugati gyakrolókhoz? 1960-ban több fiatal ábrándult ki a hazájuk politikai rendszeréből, a szüleik kultúrális örökségéből és az uralkodó vallásból. Így többen elindultak Indiába és Ázsiába, hogy új értelmet találjanak életüknek. Nagyon sokan aztán visszatértek hazájukba, mint például tanárom Jack Kornfield vagy Joseph Goldstein és Sharon Salzberg. A tibeti buddhista tanár - Chögyam Trungpa Rinpoche - aztán 1974-ben megalapította a Naropa Egyetemet Amerikában, ahol ez a három fiatal összefogott és elkezdett hosszabb Vipassana lelkigyakorlatokat tartani a meditáció után érdeklődőknek. Az egyik ilyen elvonuláson Jon Kabat-Zinn megálmodta az MBSR-t, amit azóta is számtalan országban tanítanak nagy sikerrel.

A meditáció növekvő népszerűségét annak is köszönheti, hogy 2000-ben a Tudat és Élet konferencián, a Dalai Láma megkérte Ritchard J. Davidson-t, hogy vizsgálja meg a meditáció elmére való hatását. Arra kérte, hogy vigye el a meditációs módszereket a laboratóriumába, szabadítsa meg minden vallási tan alól és vesse őket alá vizsgálatoknak. Ha azt találják, hogy ezek a meditációs módszerek valóban segítenek az embereknek a káros érzelmeik csökkentésében, akkor terjesszék ezt minél szélesebb körben, hogy a világ hasznára válhassék. (Kutatásaik eredményét megosztották a A meditáció tudománya c. könyvben) Így vált egyre népszerűbbé a meditáció, Dan Harris (10% Happier) egyenesen már azt mondja, hogy a meditáció hamarosan olyan népszerű lesz, mint a futás. Pár évvel ezelőtt, még furán néztek arra, aki elment futni, ma meg már lassan azok érzik rosszul magukat, akik nem futnak. Lehet, hogy tényleg ez a meditáció jövője is? Talán, elképzelhető.

Fontos viszont kiemelni, hogy a meditáció nem egy csoda pirula, amit bevesz az ember és minden rendbe jön. Ahogy a rendszeres sport jótékony hatással van az egészségünkre, úgy a rendszeres meditáció abban segít, hogy békésebbek, együttérzőbbek és szeretetteljesebbek legyünk. A hangsúly a rendszerességen van.