Mi az a Figyelmi Gazdaság és hogyan okoz függőséget?
- ohbemindful
- 2020. máj. 28.
- 2 perc olvasás
Frissítve: jan. 14.
Amikor először találkoztam a „figyelmi gazdaság” kifejezéssel, megdöbbentem. Jé, ennek már neve is van. Nem azért lepett meg, mert új jelenség lett volna, hanem mert hirtelen világossá vált miben is élek.
Amióta létrehoztam a Be Mindful oldalt és a csoportot, egyre többet léptem be a közösségi oldalaimra. Megosztani, kapcsolódni, jelen lenni. Aztán egy nap azon kaptam magam, hogy újra és újra a telefonomat nézem. Értesítések, visszajelzések, apró piros pöttyök. Ekkor feltűnt valami furcsa. Nem mindenről kaptam értesítést. Voltak dolgok, amik csak akkor váltak láthatóvá, ha beléptem az oldalra. Mintha valami finoman terelgetne. Akkor merült fel bennem először: ez vajon véletlen?
Nem sokkal később az egyetemen, ahol tanultam, pont erről volt szó egy előadáson. Ott hallottam először Tristan Harris nevét. Tristan korábban a Google-nál dolgozott, majd etikai okokból kilépett. Nem azért, mert nem szerette a technológiát, hanem mert túl jól értette. Azt látta, hogyan használják fel a technológiai cégek az emberi psziché gyenge pontjait arra, hogy minél tovább ott tartsák a figyelmünket egy-egy felületen.
Nem arról van szó, hogy bárki gonosz szándékkal csinálná ezt, inkább apró döntésekről. Pittyegjen-e a telefon minden üzenetnél? Jöjjön-e az értesítés azonnal? Az ilyen döntések következménye az, hogy emberek millióinak szakad meg a figyelme vacsora közben, randin, beszélgetés közepén, újra és újra.
Az emberi elme nagyon könnyen befolyásolható. Nem azért, mert buták lennénk, hanem mert így működünk. Tristan gyakran hozza fel példának a bűvésztrükköket. Teljesen mindegy, milyen nyelvet beszélsz vagy mennyire vagy intelligens, a trükkök akkor is működnek. Nem tudás kérdése, hanem idegrendszeri.
Az elménk különösen érzékeny az úgynevezett változó menetrend szerint érkező jutalomra. Pont úgy, működik az elme, mint egy nyerőgép. Meghúzod a kart és néha nyersz, néha nem. Minél kiszámíthatatlanabb a jutalom, annál erősebb a függőség. A telefonunk pontosan így működik. Minden alkalommal, amikor ránézünk, olyan, mintha meghúznánk a kart. Jött like? Üzenet? Match? Vagy semmi? Ez a bizonytalanság az, ami újra és újra visszahúz a felületre. Közben persze észre sem vesszük, mi történik velünk. Nem látjuk, hogy milyen gyakran nyúlunk a telefonunkért, hogy alig veszünk levegőt görgetés közben, hogy lassan nem a körülöttünk lévő világban élünk, hanem egy szűrt, manipulált valóságban, amely mögött egyre kevésbé látjuk a valódi tartalmat.
A figyelmi gazdaság célja egyszerű, minél több időt töltsünk a képernyő előtt. A kérdés csak az, hogy ennek mi az ára. Jobb lett ettől az életünk? Nyugodtabbak lettünk? Kapcsolódottabbak? Vagy inkább szétszórtabbak, feszültebbek, elégedetlenebbek?
Szerintem ezt mindenki csak magának tudja megválaszolni. Szerintem van választásunk. Nem abban az értelemben, hogy eltűntetjük ezeket az eszközöket és felületeket, hanem abban, hogy elkezdünk tudatosabban bánni a figyelmünkkel. A figyelem az egyik legértékesebb erőforrásunk. Amerre a figyelem, arra meg az energia. Ha nem mi választjuk meg, mire figyelünk, majd megteszi más helyettünk. Ezért olyan fontos a tudatossághogy felismerjük hogy mire, kire és hogyan szeretnénk az időnket és az életenergiánkat fordítani.
Ebben tud segíteni a tudatos jelenlét. Nem abban támogat, hogy kivonuljunk a világból, hanem hogy újra visszakapjuk a figyelmünket és vele együtt önmagunkat is.
Tristan mozgalmáról itt tudhatsz meg többet: https://humanetech.com
Az írásom alapjául Tristan videoi szolgáltak, amiket angol nyelven az alábbi linkeken lehet elérni:
Öleljen át a szeretet,
Aliz
Hozzászólások