Miért fontos az elme edzése?

"Ki az ellenséged? Az elméd az ellenséged. Nem tud senki jobban megbántani, mint a gyakorlatlan elméd. Ki a barátod? Az elméd a barátod. Még a szerető szüleid sem tudnak jobban segítségedre lenni, mint az elméd, ha gyakorolsz". – Buddha

Azt szokták mondani, az elme olyan, mint a kék ég: végtelen és nyugodt. Az égbolton megjelennek néha felhők, kisebbek és nagyobbak, világosabbak és sötétebbek. Van, hogy teljesen eltakarják az égboltot, de attól még tudjuk, hogy az égbolt létezik és ha a felhők felé emelkedünk megláthatjuk azt a maga nyugodt végtelenségében.

Valahogy így van ez az elménkkel is. Gondolatok jönnek-mennek és néha annyira azonosulunk ezekkel a gondolatokkal, hogy teljesen elveszünk bennünk. Az elménkben úgy jelennek meg a gondolatok, ahogy a cserjéből fa lesz. Egyik gondolatot egy másik gondolat követ, ami eljuttat egy következő gondolathoz, amiből aztán eszünkbe jut egy teljesen oda nem illő gondolat és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy fogalmunk sincs honnan indultunk.

A gyakorlatlan elme úgy működik, mint egy kerék, folyamatosan pörgeti a gondolatokat, érzéseket, történeteket, osztályozza, hogy mit szeret és mit nem szeret, sőt mi több megállás nélkül reagál mindenre ami körülötte történik:

„Nézd, hogy lehet egy ilyen ronda ruhát felvenni. Ki fizet ezért?”

„Ez annyira unalmas. Nem csinálnál valami szórakoztatóbbat?”

„Hihetetlen, hogy ezt ma sem tudtam megugorni.”

„Már megint itt tartok.”

„Mit csinál ez a gyerekével, hát én biztos nem így csinálnám.”

Ezzel a gyakorlatlan elmével vagyunk összezárva nap, mint nap, sőt egész életünkben. Az elménk egy pillanatra se áll meg. Talán így érthető, hogy a folyamatos kommentálást hallva néha rosszul kezdjük érezni magunkat, feszültek leszünk, netán szomorúak, vagy aggodalmasak.

A mindfulness meditáció segítségével meghallhatjuk és megérthetjük belső dialógusainkat, ami eddig nagy valószínűséggel észrevehetetlen volt számunkra. Megláthatjuk elménk természetét, szokásainkat és mintázatainkat. Miután felismertük és tudatosítottuk őket már csak egy lépés, hogy változtassunk. Persze, ezek nem nagy lépések. Apránként haladunk, viszont folyamatosan eredményeket érünk el.

Ahhoz, hogy meg tudjunk bírkózni a hétköznapok folyamatosan változó kihívásaival szükség van stabilitásra. Ezt a stabilitást a koncentráció tudja megadni. A koncentráció a figyelem lecsendesítésének művészete. Ha koncentráltak tudunk lenni, sokkal könnyebben össze tudjuk szedni magunkat bizonyos élethelyzetekben, nem kapcsolnak be az autómata reflexeink és ezáltal nem csak regálni fogunk, hanem átgondolt döntéseket tudunk hozni különböző élethelyzetekben.

Tudnunk kell, hogy ez nem csodaszer, hanem egy folyamat. Ahogy a fogyáshoz, a szép, formás testhez, a jó tanulmányi eredményekhez, ehhez is idő kell. A gyakorlás segítségével észre fogjuk venni, hogy egyre tudatosabbak leszünk az életünkben és egyre jobban fogjuk élvezni a mindennapi tevékenységeinket (vagy sokkal kevésbé fog zavarni, hogy el kell mosogatni/le kell vinni a szemetet/dolgozni kell...stb). Az elején lehet, hogy még csak kicsit leszünk tudatosabbak, (és ezt is engedjük meg magunknak) de ahogy folytatjuk a gyakorlást ez a tudatosság egyre nagyobb mértékben fogja meghatározni az életünket. A koncentráció fejlődésével egyenes arányban fogjuk egyre nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottnak érezni magunkat.