A szenvedés igazsága

A buddhizmus első nemes igazsága, hogy a szenvedés létezik. Fontos hangsúlyozni, hogy NEM azt állítja, hogy az élet szenvedés, amit sokszor félreértenek, hanem egyszerűen csak elismeri a szenvedést a létezésben, ami elől a nyugati kúltúra inkább elfodítja a tekintetét és hajlamos elmenekülni előle.

A buddhista pszichológia különbséget tesz a fájdalom és a szendvedés között. A fájdalom egy elkerülhetetlen része az életünknek. A szenvedés viszont elkerülhető, hiszen ez „csak” a reakció, amit a fájdalomra adunk. Ha megvizsgáljuk a szenvedést, akkor láthatjuk, hogy nem csak mi szenvedünk, a szenvedés kollektív. Szenvedtek a római korban, szenvedtek a felvilágosodás idején, most a bozóttűzek miatt szenvednek az emberek Ausztráliában. Még a leggazdagabb emberek vagy híres emberek is szenvednek. Mi a közös bennünk és Erzsébet királynőben? A szenvedés. Ez az ami összeköti az embereket.

George Washington azt mondta: „Az, hogy hova jutsz el az életben attól függ mennyire vagy gyengéd a fiatalokkal, együttérző az idősekkel, kedves azokkal akik küzdenek, toleráns azokhoz akik gyengék vagy erősek...mert egy napon mindegyiket Te is átéled.” – vagyis minden életszakaszban más nehézséggel találkozunk, természtesen ennek mértéke attól is függ, hogy milyen társadalmi környezetbe születünk bele.

A saját szenvedésünk abból adódik, hogyan reagálunk az életünkben megjelenő fájdalmakra és nehézségekre. És hogyan is reagálunk általában? Ellenérzéssel, félelemmel, haraggal, írígységgel, feszültséggel, szorongással. Ezek az érzések aztán, arra sarkalnak bennünket, hogy elforduljunk tőlük, elnyomjuk őket, így belevetjük magunkat valami olyan tevékenységbe (rágyújtunk, folyamatosan vásárolunk, a neten lógunk), ami eltereli a figyelmünket a megjelenő érzésről. Gyakran pedig olyannyira azonosulunk velük, hogy teljesen beleragadunk ezekbe a negatív érzésekbe és depresszívvé, szorongossá válunk.

Tévedés ne essen, az élet nem csak a szenvedésről szól. Az élet tele van boldog pillanatokkal. Azt kell észre vennünk, hogy az érzéseink, - ahogy az élet is - folyamatos változásban vannak. A kellemes, a fájdalmas, a siker, a bukás, az öröm és a szomorúság mind része az életünknek. A nyugati kultúrában csak a szépre, a kellemesre koncentrálunk. Folyamatosan próbáljuk megváltoztatni külső körülményeinket, hogy azok jól mutassanak valamilyen social media felületen. De ez a stratégia láthatóan nem működik. Gondoljuk végig, boldogabbak lettünk az elmúlt évtizedekben? Az emberek egyre elszigeteltebben élnek, nem létező életekhez hasonlítják saját életüket és egyre magányosabbá és szomorúbbá válnak.

Ha mindig csak a boldogságot és a kellemes érzéseket kergetjük nem vesszük észre, hogy az életben elkerülhetetlen a fájdalom és a nehéz helyzetek, így a ragaszkodás (szenvedés egyik oka) fogságába esünk és ezzel szenvedés teremtünk magunknak és a körülöttünk előknek.

A mindfulnesst gyakorlók nem csak kellemes pillanatokat élnek át és nem, nem lebegnek a föld felett. A mindfulness, a „közép út”, amely egyrészről megtanítja, hogyan lehetünk boldogabbak, kedvesebbek és kiegyensúlyozottabbak és azt is, hogyan tudunk megküzdeni a nehéz vagy kellemetlen helyzetekkel. A jövőt nem tudjuk megjósolni, a múltat nem tudjuk megváltoztatni. A jelen pillanatban viszont megtanulhatjuk, hogyan engedjük el a ragaszkodást és a félelmeket, hogy jobban átéljük és megéljük az életet a maga teljességében, amihez hozzátartozik a lent is és a fent is.

Lenne kedved kipróbálni a mindfulnesst? Küldj üzenetet.

Buddha azt mondta ne fogadj el semmit, próbáld ki és döntsd el magad!