A szerető-kedvesség gyakorlata

Mikor először találkoztam a szerető-kedvesség gyakorlatával, sőt egyáltalán magával ezzel a szóval, akkor nem nagyon tudtam ezt hova tenni. Meg is kérdeztem a tanáromat, hogy mit csináljak, ha a fordítása ennek az angol szónak egyszerűen fura, nem hétköznapi. Nagyot nevetett és azt mondta, angolul pont ugyanilyen furcsán hangzik. Az eredeti buddhizmusban használt szó a METTA, ami rengeteg mindent magába foglal, lehetetlen egy szóval leírni, de talán a szerető-kedvesség áll hozzá a legközelebb.

A buddhizmus szerint az alap természetünk szeretetteljes. Ezt azonban sokszor elfedjük, mert az évek során rengeteg félelem gyűlt össze bennünk. Félünk, hogy bántani fognak minket vagy, hogy amit adunk, az nem lesz elég. Emiatt a félelem miatt szép lassan kialakítunk egy külső védőréteget, ami alatt azt gondoljuk biztonságban leszünk.

Sokáig tartotta magát a tudosok körében az a nézet, hogy mindenki egy adott hangulati beállítódással születik, ami az élete során nem igazán változik meg. A neurológiai kutatások azt is igazolják, hogy van egy kapcsolat a hangulati állapotunk és a között, hogy melyik agyféltekénk dominánsabb. Ha valakinek a jobb agyféltekéje aktívabb, akkor nagyobb valószínűséggel hajlamosabb a depresszióra, ha pedig a bal, akkor inkább a boldogságra.

Richard Davidson a Wisconsin-Madison Egyetem neurológusa megvizsgálta évtizetedek óta meditáló tibeti szerzetesek és más nem meditáló emberek elméjét és azt találta, hogy a szerzetesek bal prefrontális agykérgének aktivitása jóval magasabb volt, mint az átlag embereké. Ez arra ösztönözte őt, hogy elvégezzen egy kisérletet. Önkénteseket toborozott és az ő elméjükről is készített MRI felvételt. Majd megkérte őket, hogy 8 héten keresztül naponta 45 percet meditáljanak. 8 hét után újabb MRI felvételt készített és összevetve a két felvételt azt találta, hogy az önkénteseknél megnőtt a bal prefrontális agykéreg aktivitása. Ezzel bizonyítva, hogy a hangulati állapotunk igen is megváltoztatható. (Davidson, 2003)

Buddha valószínűleg nem tudott erről a kutatásról, de bizonyára észrevette, hogyan alakítják át a meditációs gyakorlatok az ember szívét. A buddhizmusban többféle meditációs gyakorlat létezik annak érdekében, hogy megerősítsük magunkban a pozitív érzéseket legyen ez akár a szeretet, az öröm vagy a hála. A szerető-kedvesség az egyik ilyen évszázados gyakorlat, ami először idegennek és furcsának tűnhet. Ebben a nyugati világban nem vagyunk hozzászokva ahhoz a gondolathoz, hogy tudatosan, szeretettel forduljunk önmagunk felé. A szeretetet inkább kívülről várjuk, arra várunk, hogy valaki egyszer majdcsak betölti az űrt, amit érzünk.

A szerető-kedvesség gyakorlata abban segít, hogy tudjunk kapcsolódni a bennünk lévő határtalan és mély szeretettel. Ahogy ezt egyre jobban megérezzük, úgy válunk egyre gyengédebbé és kedvesebbé önmagunkkal és a környezetünkkel is. A szerető-kedvesség gyakorlatában személyeket vizualizálunk és olyan mondatokat ismételgetünk, amelyek a jókívánságainkat fejezik ki. Ezeket a jókívánságokat magunknak és más személyeknek is elküldjük.

Mikor először kezdtem neki ennek a gyakorlatnak, nagyon nehéz volt a szeretetet magam felé fordítani, annyira mély volt bennem az értéktelenség érzése. Nem adtam fel a gyakorlást, mert azt éreztem, mintha elkezdett volna felengedni és megnyílni a szívem. Ami szintén nagyon fura volt, hogy azt vettem észre egyre többen mosolyognak rám, egyre több támogatást kapok és többen kedvesen megjegyezték, hogy mintha megváltoztam volna. Ami ebben a formában talán nem igaz, mert azt gondolom nem megváltoztam, hanem elkezdtem megbarátkozni magammal. Ugyanúgy szoktam dühös lenni, szomorú vagy elcsigázott, de ilyenkor nem teszek rá még egy lapáttal, hanem megpróbálok szeretetteljesen és kedvesen fordulni ezekhez az érzéseimhez is, hogy rájöjjek mi okozza igazán a rossz érzéseket. Ha megértem az okát, akkor már sokkal könnyebben tudok rá megoldást találni vagy egyszerűen csak megengedni magamnak, hogy úgy érezzek, ahogy, anélkül, hogy mindenáron reagálni akarnék rá.

A gyakorlást nem csak magunkkal kezdhetjük, ha ez nagyon idegennek tűnik. Kezdhetjük egy olyan emberrel is, akinél természetesen jelenik meg a szívünkben a szeretet és a törődés érzése. Ha ez az érzés már stabil, akkor utána érdemes magunkkal is foglalkozni. Minél többször ismételjük meg ezt a gyakorlatot, annál inkább érezni fogjuk az a változást az életünkben.

Kívánom, hogy Te is tapasztald meg a szerető-kedvesség erejét és felfedezd fel azt a határtalan szeretetet, ami a természetedből adódik. Ha szeretnél többet megtudni a gyakorlásról, akkor szeretettel várlak a szerető-kedvesség tanfolyamon.