Miért ébredek fel éjszaka? Lehet, hogy jobb, ha nem harcolsz ellene.

Eddig az életem során nagyon ritkán volt nehézségem az alvással. Szinte mindig az történt, hogy ahogy a fejem a párnához ért, már aludtam is. Talán az egyetlen kivétel az az időszak volt, amikor a kisfiam még gyakran ébredt éjszaka, és én már aktívan dolgoztam. Ha visszagondolok, akkor volt néhány olyan éjszaka, amit nem kezeltem túl „professzionálisan”. Aggódtam amiatt, hogy másnap nem fogok tudni teljesíteni a munkahelyen, és ingerült leszek mindenkivel. Ez az aggodalom nem késleltette az ingerlékenységet, sőt, azonnal megjelent. Ezt leszámítva azonban az alvás mindig természetesen jött.

Néhány hónapja viszont ez teljesen megváltozott, és egy új szakasz kezdődött. Egyre gyakrabban ébredtem fel hajnalban, szinte mindig ugyanabban az időben. Ami viszont meglepett, hogy már nyoma sem volt a korábbi frusztrációnak vagy szorongásnak.

A meditációs gyakorlásnak köszönhetően nem éreztem azt, hogy harcolnom kellene azzal, ami van. Tudtam, hogy kellemetlen az éjszakai ébrenlét és a pihenés hiánya, de azt is megtanultam, hogy amikor ellenállok annak, ami történik, az csak tovább fokozza a szenvedésemet.

Ez az élmény emlékeztetett arra, amit a buddhista szemlélet is hangsúlyoz: nem mindig maga a helyzet okozza a legtöbb szenvedést, hanem az, ahogyan viszonyulunk hozzá. Sokan, amikor hajnalban felébrednek, azonnal elkezdenek gondolkodni, ahogy én is régebben: Miért nem alszom? Holnap biztos fáradt leszek. Valami baj van velem, hogy nem tudok aludni. Általában ilyenkor automatikusan elindul a próbálkozás, hogy minél gyorsabban visszaaludjunk, de sajnos minél inkább erőlködünk, annál éberebbé válunk.

A mindfulness meditáció megtanította nekem, hogy akár kellemes, akár kellemetlen az élmény, nem kell rögtön reagálni arra, ami történik. Ezért ezt az ébrenléti időt frusztráció helyett kíváncsi jelenléttel figyeltem. Figyeltem, mi történik a testemben, milyen gondolatok jelennek meg, meddig tart ez az állapot. Ez a figyelés segített abban, hogy ne belenyúljak a folyamatba, hanem hagyjam, hogy a test a saját ritmusában lassan megnyugodjon, és amikor eljön az ideje, újra álomba merüljön.

Kipróbálhatod te is, mi történik, ha nem kényszeríted magadra az alvást, hanem egyszerűen megfigyeled, mi zajlik benned ott és akkor. Mitől ilyen aktív az elméd? Milyen érzések vannak jelen? Milyen témák körül forognak a gondolataid?

Amikor éjszaka egyedül maradunk a gondolatainkkal, a megszokott történetek könnyen felerősödnek. A nappali életben még van távolság köztünk és a gondolataink között, de éjszaka ez a távolság mintha eltűnne. Ilyenkor a tapasztalat nagyon közvetlen lesz, valós időben élünk át mindent, ami megjelenik.

A meditáció számomra azt tanította meg, hogy nem kell azonnal fixálni, megoldani a helyzetet. Nem kell követni a gondolatotokat, nem kell megoldani az érzéseket, és nem kell erővel visszaterelni magam egy másik állapotba. Elég, ha észreveszem, mi van jelen és gyakran már ez is elég ahhoz, hogy a belső folyamatok lassan elkezdjenek átrendeződni.

Amikor az ember ezt a fajta figyelmet először elkezdi gyakorolni, sokszor nem az történik, amit vár. Nem lesz azonnal könnyebb. Sőt, néha épp az ellenkezője történik, tisztábban látszik, mi zavarja meg az alvást, és mi zajlik bennünk az éjszakai ébrenlét alatt. Ez elsőre kellemetlenebbnek is tűnhet, mert több mindent észlelünk, mint korábban.

De idővel ez nem teher lesz, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy jobban megértsük önmagunkat. És ebből a megértésből lassan nem csak pillanatnyi változás születik, hanem egy mélyebb átalakulás is. Ahogy tisztábban látjuk folyamatainkat, úgy egyre kevésbé ragadunk beléjük, és idővel maga az éjszakai ébrenlét is veszít az erejéből.

Ha szeretnéd, kipróbálhatsz egy rövid relaxációs gyakorlatot elalvás előtt vagy olvass el egy kapcsolódó írást: Megtanulni nem reagálni

Fénykép: Unsplash