Elveszni a gondolatokban

Volt idő az életemben, amikor egy-egy helyzet napokig, sőt néha hetekig meghatározta a belső állapotomat. Elég volt egy mondat. Valaki mondott valamit, sokszor nem is rossz szándékkal, és onnantól újra és újra lejátszottam magamban a beszélgetést. Visszahallottam a hangsúlyt, láttam a tekintetet, és kerestem a mögöttes jelentést. Elemezni kezdtem. Magyarázatokat gyártottam, újabb és újabb mondatokat tettem hozzá, mintha így majd közelebb jutnék a megértéshez.

Közben a testem folyamatos feszültségeben volt, amiről nem volt tudomásom. A gondolataim körbe-körbe jártak, és egyre kilátástalanabbnak éreztem, hogy kiléphetek ebből. Akkoriban azt hittem, azért szenvedek, mert a helyzet nehéz, mert valóban fájdalmas volt, ami történt. Ma már látom, hogy sokszor nem maga a helyzet tartott fogva, hanem az, hogy teljesen benne éltem a gondolataimban. Nem volt távolság köztem és aközött, ami történt bennem.

Amikor nincs tér a tapasztalat és önmagunk között, az idegrendszer veszélyüzemmódba kapcsol. Nem azért, mert tényleges fenyegetés van jelen, hanem mert nincs hova hátralépni. Ilyenkor a test készenlétben marad, az elme pedig próbálja megoldani, a helyzetet. Értelmez és kontrollál gyakran eredménytelenül, óriási energiát felemésztve. A megnyugvás nem talál utat magának.

A meditáció számomra ezt a hátralépést nem elméletként mutatta meg, hanem tapasztalatként. A gyakorlás hatására egyre többször vettem észre hétköznapi helyzetekben, hogy ugyanaz történik, ugyanazok az érzetek és gondolatok is felbukkannak, mégis van valami különbség. Nem oldottam meg semmit, nem tűntek el a nehézség az életemből, egyszerűen csak egyre gyakrabban jelent meg egy kis tér a történet és önmagam között.

Ez a tér gyakran nem látványos, de ahhoz pont elég, hogy a test lassan megnyugodjon, és ne sodródjak tovább automatikusan. Ebben a megtartott figyelemben lehetővé vált, hogy eldöntsem, mire van szükségem egy adott helyzetben. Nem azonnal, nem tökéletesen, hanem emberi módon.

A tudatosság számomra ezt jelenti. Nem eltávolodást az élettől, nem problémák gyors megoldását, és nem valamiféle belső tökéletességet, hanem annak a képességét, hogy jelen tudjak maradni anélkül, hogy minden, ami történik, azonnal magával sodorna.

Öleljen át a szeretet,

Aliz

Ha elsajátítanád a jelenlét képességét, szeretettel várlak programjaimon: Programnaptár